Parászka Boróka: Család elleni erőszak

hvg

Share on Facebook

Félreértés azt hinni, hogy csak a melegeket érinti a hétvégi romániai népszavazás. Sokkal több joghátránytól tarthatnak a nem házasságban élő heteroszexuálisok és a gyermeküket egyedül nevelők. Vélemény.

 

„Egyetért-e ön az alkotmány parlament által jóváhagyott módosításával?” – erről a kívülálló számára nehezen érthető kérdésről lesz népszavazás október hatodikán és hetedikén Romániában. A heves indulatokat kiváltó és ezért jó mozgósító erejű ügy hátterében a házasságról szóló cikkely megváltoztatása áll. Az új szöveg így hangozna: „A család egy férfi és egy nő szabad akaratából megkötött házasságán alapul.” Az eddigi szöveg „házastársak” szabad akaratáról beszélt, és a kezdeményezők azt kívánják kivédeni, hogy ne lehessen legalizálni a homoszexuális párok házasságkötését Romániában.

A módosításnak a meleg közösséget érintő, valódi jogi következményei nem lesznek, hiszen a homoszexuális párok házasságkötése az érvényben lévő polgári törvénykönyv értelmében most sem lehetséges: az ugyanis rögzíti, hogy házastársakon „férfit és nőt” kell érteni. A heteroszexuális emberekből álló családok számára azonban súlyos veszélyt rejthet a változás: ha ez a módosítás érvénybe lép, a jövőben nem ismerik el családként a házasságot nem kötő heteroszexuális párok életközösségét és a gyermeküket egyedül nevelőket sem. Ennek a szociális juttatásoknál, a jogvédelemben, a gyermekjogokat tekintve is hosszú távú következményei lehetnek, erről azonban – dacára a jogvédő szervezetek erőfeszítéseinek – alig esik szó Romániában.

A most megrendezendő népszavazás mögött van egy, a fentinél sokkal összetettebb problémahalmaz. Románia legnagyobb „magánvállalata” és legbefolyásosabb politikai szervezete ugyanis hosszú időn át ugyanaz az intézmény, a Román Ortodox Egyház (BOR) volt. Az 1949-es államosítás után a BOR tulajdonképpen államegyházzá lépett elő (a korábban ortodoxokra és görögkatolikusokra osztott román társadalomban). A romániai egyházak költségvetési támogatása „felülről nyitott”, a mindenkori kormány és az egyházak vezetői (első-, másod- és harmadsorban a BOR) képviselőinek az alkujától függ, mennyi pénz jut a vallási szervezetek működtetésére. A BOR közleménye szerint ez átlagosan 70 millió euró évente, a Román Humanista Szövetség adatigénylése alapján azonban a kormányzati és az egyházi szervek is azt közölték: a költségvetés 0,4 százaléka megy az egyházaknak, ami 500 millió euró évente. Összehasonlításként: a teljes romániai oktatási rendszer a költségvetés 3,5 százalékára számíthat. Az egyház(ak) költségvetési támogatása az ortodox egyház pozícióit erősíti, illetve a többi felekezet támogatása nagymértékben függ attól, hogy milyen viszonyt ápol a kormány legfőbb partnerével, az ortodox egyházzal, és hogyan működik vele együtt. Cserébe az ortodox egyház évek óta kiszámíthatóan mozgósít a politikai pártoknak, és aktívan részt vesz a politikai kampányokban.

Ez a kiváló együttműködés az utóbbi években megtört, és valami olyasmi következett be, amire senki sem számított: hirtelen zuhanni kezdett a BOR népszerűsége. Egyre-másra kerültek felszínre az egyházon belüli erőszakcselekmények. Magyarországon is visszhangja lett annak a tizenegy évvel ezelőtti gyilkosságnak, amelynek áldozata egy 24 éves lány – ördögűző ortodox pap és apácák végeztek vele. Családon belüli erőszak, nemi erőszak, pedofília, ördögűzés, fekete mágia – egyik botrány követte a másikat. Nem kerülte el a korrupció sem a BOR-t: az egyházon belüli tisztségekre „licitálás”, a pénzzel vásárolt papi szolgálati helyek miatti botrány is nyilvánosságra került, csakúgy, mint az egyházi vállalkozások adóelkerülése. A legnagyobb botrányt a Nemzet Megváltása-katedrális váltotta ki. A bukaresti gigaberuházás értéke a hivatalos adatok szerint elérheti a 90 millió eurót. Az egyházat vezető Daniel pátriárka mindezt visszatetsző nyilatkozatokkal, állásfoglalásokkal súlyosbította. A legnagyobb fölháborodást az váltotta ki, hogy „Isten büntetésének” mondta a hatvan halálos áldozattal járó bukaresti diszkótragédiát. Az IMAS közvélemény-kutató intézet 2017-es felmérése szerint a BOR támogatottsága, először a forradalom utáni időszakban, 50 százalék alá esett.

Így indult az orosz ortodox egyházéhoz nagyon hasonló „családvédelmi” kampány, amelybe bekapcsolódtak az egyháztámogatások miatt kiszolgáltatott magyar egyházak is és a hozzájuk szorosan kötődő civil szervezetek. A politikai pártok, ideértve az RMDSZ-t is, igyekeztek megúszni a homofób mozgósítással kapcsolatos állásfoglalást: a népszavazáson való részvételre szólították fel szimpatizánsaikat, de a feltett kérdéssel kapcsolatban nem kötelezték el magukat. A román társadalmat nem sikerült megosztani a menekültüggyel, a nyári tüntetések azt mutatták, hogy a Soros- és a civilszervezet-ellenes kampányüzenetek sem tartották vissza a kormány ellenzékét. A „tradicionális család” ügye azonban most, dacára az egyházi korrupciónak, az egyházon belüli erőszaknak, úgy tűnik, működik. A melegek jól hasznosítható közellenségnek bizonyulnak. Ha nem is lesz érdemi jogi következménye a népszavazásnak, arra mindenképpen jó lehet, hogy a BOR és többé-kevésbé nyíltan vállalt politikai szövetségese, a jelenlegi szociáldemokrata kormánypárt demonstrálja, hogy fordítani tud a trendeken, tömegeket tud az urnákhoz vinni, és megtalálja azokat a jogi kis- és nagykapukat, amelyekkel az ellenzékét így vagy úgy sakkban tudja tartani.

PARÁSZKA BORÓKA

marosvásárhelyi újságíró

 

A cikk eredetiben itt

 

Van ahol működik, van ahol nem érdemes kijátszani a migráns kártyát, de a hatalom, úgy látszik mindenhol megtalálja a testre szabott ellenséget. Magyarország zivataros történelme során mindig is befogadó ország volt. Minden baj forrásának inkább a zsidókat, és cigányokat tekintették. A Fidesz propaganda gépezete ügyesen összekapcsolta  a nemzeti önállóság elvesztésének rémét a migrációval. Szinte hihetetlen, hogy ez sikerült. Annyira, hogy ráhúzták a sargentini jelentésre is. Ügyes.

 

Share on Facebook